Amikor hagyod, hogy megtörténjen egyszerre elindulnak az energiák, feloldódnak a blokkok és beindulnak a természetes gyógyító mechanizmusok. Egész más, mint begyógyszerezve tovább robogni a napi hajtásban.
De kell hozzá némi bátorság.
Ez a hely... az eldugott... csak az enyém... A másikról elüldözve. Inkább így, mint kiforduljak önmagamból, harcoljak a hülyeség ellen... értelmetlen. Akkor mától ez lesz az a hely... ez lesz az, ahol kimondhatom... ha még merem... Hisz ismered... ne szólj szám, nem fáj fejem!
Ne adj fel valami fontosat, csak hogy megtarts valakit, aki azt sem képes kimondani, hogy szeret.
...
Lehetetlenség előre eltervezni azt a pillanatot, amikor a dolgok újra a helyükre kerülnek. Ahogyan azt sem lehet előre eltervezni, amikor az ember elvész.
...
Az ember szívét lehetetlenség egyik pillanatról a másikra elzárni, mint egy csapot; el kell jutni egészen a forrásig, és azt kell kiszárítani, cseppenként
Kinőtt a szárnyunk ez volt mit vártunk
Szabaddá váltunk kiszól ránk, meddig szálljunk
Bár a célt, mit magamban itt bent rég elrejtettem
Nem lelem, súgd nekem
Gyermekké válnék, kell még a játék
Mesékben hinnék, ha újakat találnék
Túl sok volt, mit eddig sem hittem
Ezt most miért higgyem
Hogy legyen, súgd nekem
Annyi mindent adtak sok volt, nem kell több hát
Ki akarná újra a régi karácsonyfát
Biztosan van, még ki visszanéz és vár
Keresi, amit ő rabolt el tán
Kinőtt a szárnyunk most merre szálljunk
Arccal a szélnek hol új remények élnek
Mert a célt, mit magamban itt bent rég elrejtettem
Nem lelem, súgd nekem
Annyi mindent nem láttunk, még mozduljunk hát
Miből állna átrepülnünk két óceánt
Elmegyünk s vár még, bár megtagadták rég
Szabadon felnőttként néznünk szét
Használd a szárnyad, a madarak messzebb látnak
S tán más is lát, ki most is vár még rád
Használd a szárnyad és repülj a nagyvilágnak
Ne visszanézz, senkinek sem kell, már ami volt
Bár a cél, mit magamban itt bent rég elrejtettem
Nem lelem, súgd nekem
Nem lelem, súgd hát kedvesem
... erő kellene, Istenem! A kétségbeesés helyett nyugalom. Kitartás a türelmetlenség helyett. Az önvád és lelkiismeretfurdalás helyett egy kis béke... Végre, egy kis béke a lelkem mélyén. Kérlek... csak kérlek!
Nem tudom... vagyis igen... csak nem merem... vagy mégis... tudom, hogy kellene... de... Egy biztos csak... a bizonytalanságom.
Lehetek-e boldog a másik boldogtalansága árán... vagyis nem boldogtalan... csak a szíve egy része nincs vele, ezért az örökös szomorúság itt van mindig. Próbálok mindent megtenni érte, de a hiányt nem tudom pótolni. Egy asszonnyal, nővel, lánnyal... fel lehet venni a versenyt, de egy kisgyerekkel nem... és nem is akarom. Nem tudom mit tegyek, türelmes vagyok és nem szólok... hiszen nincs miért... érzem és tudom, hogy nagyon szeret... de nincs pillanat, amikor ne a kisfiára gondolna... és ez így van jól... így kell lennie... így helyes. DE... a gyermek anyja ezt kihasználja és zsarolja... mindent bevet... a nem láthatod és nem beszélhetsz vele... vagy most vagy soha... nem érdekel... akkor ne gyere... mert nem érdekel a gyereked... és hasonló mondatokat vág a fejéhez és gyilkolja a lelkét, szaggatja a szívét... És én engedek, mert tudom, hogy ha most nem megy, akkor tényleg nem láthatja és abba belehal... hát engedek.... Közben sír a lelkem, mert az én gyerekeim apja nem közeledik, nem érdeklődik, nem foglalkozik a gyerekeivel... mert itt van más... hát nevelje és tartsa el más... és nem érti, hogy a gyerekeknek miért a párom és nem az apjuk véleménye a fontos...Itt állok hát egy ördögi körben... Engedek egy zsarnok nőnek egy kisfiú és a párom érdekében, miközben a gyerekeim megvetik az apjukat és ragaszkodnak a póthoz... ja, a volt férjem a mostani barátnője gyerekét bezzeg... Na és akkor most teljes a káosz... Mert nem akarom, hogy csak az enyémek legyenek a fontosak, de szeretnék valami stabilitást... és szeretném, ha a párom is megtalálná ezt a gyerekével... és a volt férjem sem lenne ilyen.... Ennyit, csak ennyit szeretnék... És akkor nem agyalnék ennyit, nem a mások életét élném... hanem a sajátomat... végre!
Hagyd a szavakat,
így védd az igazad,
Aki fecseg, az úgy marad,
Hallgatni boldogabb.
Hogyha nem teszed,
Magadra zárod a ketreced,
A szívedet el ne add,
Örömöd hallgatag.
Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Tested menedék,
De hogy oltalmazz, nem elég,
A selyem és a méz
Vagy ha a kéz ölelni kész
Vágyad hatalom,
De legyél a vigaszom
Jutalmam, vagyonom,
Rész helyett egész.
Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Hagyd a szavakat...
Tested menedék...
Vágyad hatalom...
Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
